Construma 2024

A kert, ahogy mi látjuk…

Az emberi kíváncsiság, a hajlandóság arra, hogy kilépjünk a kényelmes, megszokott környezetünkből, amelyben élünk, képes helyreállítani és újra feltalálni azokat a tereket, amelyek körülvesznek bennünket. Ilyen módon úgy gondolom, hogy a kiállítás egy jó alkalom arra, hogy különleges gondolatokat ültessünk el a látogatókban. A megépített alkotás lehetne egy alkotói tér, de akár egy városi részlet, ha találkozna vele, elgondolkodhat azon, hogy vajon minden épített vagy talán elvadult…

Elgondolkodhat azon, hogy mi terem a kert számára valószínűtlennek tűnő helyen. A növények ereje új párbeszédet ápolhat ember és egy hely között. A kiállított ültetés több stílus rugalmas növényválasztását szerette megmutatni. Szeretném, ha a látogatók elgondolkodnának azon, hogy a kert egyes része természetes úton jön-e létre, vagy elvadult. Vagyis mi az a kert? Hogyan lehetnek a városok otthonai a jövő természetének? De mi lenne, ha átfordítanánk a forgatókönyvet, és a kertészkedésen keresztül felerősítenénk a dinamikus, spontán növényzetet?

A kertjeinkbe kiválasztott növényfajok java más-más helyen fordul elő valahol a világon, leggyakrabban azért, mert az emberi tevékenységek nyomában ide kerülnek, vagy mert egy „otthon kert” tervezése során izgalmasabb növényvilágot szeretnénk teremteni. Ezek a növények sok esetben címkéket kapnak: invazív, mediterrán, idegen. Tapasztalataink alapján mindannyian hordozzuk ezeket a címkéket és elfogultságokat a természeti világgal szemben. Vannak, akik megnézik ezt a kiállítást, és ezt látják, míg mások vadvirágokat. Az eredmény érdekes lehet, mintha a néző intuitív módon tudná, hogy ezek a növények nem tartoznak össze. A hovatartozás emberi narratíva a kontextusról, az otthonról és a változásról. Megpróbáljuk ebbe a narratívába belevinni a növényeket, feltérképezni a tájon átívelő utazásaikat. Az emberekhez hasonlóan a növények is hihetetlenül rugalmasak és alkalmazkodóak.

Természetesen szépek!